Távolítsa el a zsíros sapka mellkasát, Hogyan lehet eltávolítani a bőrt?


Mindenekelőtt Hideg és más idő van, nem alkonyul. Már egy órája csak ilyen fények vannak, nem alkonyul. Szürkéskék ég és elborult házfalak. Szél nem rezdül, a fáknak nincs lombja, a madarak reménytelenül gubbasztanak láthatatlan otthonukban.

távolítsa el a zsíros sapka mellkasát

Ma, szerda délután az örök alkony órájába léptünk. Minden mozdítható, csak a színük nem változik. Talán láttam már ilyet máskor is, vagy nem, iskola után otthon ültem az ablak előtt, a hosszú kertet láttam, a betakart szőlősorokat, közöttük elszórva ég felé karmoló fák, csend volt, az olajkályhából folyt az olaj. A leckémet tudtam, a nadrágom tiszta maradt, jegyet nem hoztam. Az ég alkonyban maradt, mintha furcsa végóra előtt egy pillanattal lennénk, mintha valami kegyelemből nem zúdulna túl a mérhetetlen borzalmakat tartogató idő.

Itt áll, egy lépéssel előtte, s mind tovább áll, annál biztosabban tartja magát, már nem engedi, hogy megtörténjen. A kert melletti bicikliúton néhány kerékpáros elhalad, egyszerre mindig csak egy, nagyritkán, ritkásan haladnak, az utat távolítsa el a zsíros sapka mellkasát, majd felkapják fejüket az égre, szétnéznek, haladnak tovább, a kormányon tömött szatyor veri a sárvédőt, a kéziféket kicsit behúzva tartja, a dinamó surrogva lendül neki, a kerékbe ágyazott nyolcas villogó fényt gerjeszt a lámpában.

Se szülők, se testvér. Már-már elbizonytalanodom, jó lakásba jöttem-e, jó faluba-e, jó országba-e, és így tovább, a galaktikára hagyva a végső pánikot. Nincs mit csinálnom, most nem lehet elkezdeni semmit; végigsimítom a hajam, az arcomon át az állam, az ing nyaka alatt forró mellkasomra tapasztom a tenyerem. Milyen meleg vagyok, minden légzésnél forróban tapad rám a kezem.

Kint a fények nem mozdulnak, csak egyszer, egy távoli kertszomszéd fölkattintja az udvari lámpát. Nem vagyok egyedül. Mozog az udvarban, szétnéz, a falhoz támaszt egy eldőlt lapátot, aztán visszamegy, leoltja a villanyt.

Arra gondolok, mi lesz később, ha mondjuk harmincöt éves leszek, mint akkor édesapám, aki valamiért bent maradt az iskolában. Újra egy biciklis tűnik föl, élesen világít a lámpafénye, édesanyám az. Hozza ő is a tömött szatyrot, ami leszorítja a kéziféket. Lassan jön, csúszik a kockalapos út, ami helyenként a lerakás után tíz centit is süllyedt. Majd hazaér, letámasztja a biciklit, lepakol, és csodálkozva megkérdi, miért ülsz itt a sötétben.

Hát, csak, válaszolom. Mit ebédeltél, kérdezi. Töröm a fejem, de csak az uzsonnára kapott "tea meg keksz"-re emlékszem, vagy nem, az tegnap volt, ma az uzsonna egy szelet üres kenyér kakaóval. Fölkapcsolja karcsú menyasszonyi ruhák anyja villanyt, látom, fáradt, de a család, mindenekelőtt.

Kaktuszpalánta Épp a kaktuszpalántákat vizsgáltam a szemből beeső, vakító, virágbolti ellenfényben, és talán magának az ellenfénynek köszönhetően azon is megjárattam a belső szótáramat, hogy egyáltalán van-e ilyen, hogy kaktuszpalánta, mert még soha nem hallottam ezt a furcsa, ám magától értetődő kifejezést, hogy kaktuszpalánta, de tudtam, ha meg akarom magam értetni, nekem is a kaktuszpalántáról kell beszélnem, ezt a szót kell használnom, különben hosszadalmas és körülményes körülírással magyarázhatok egy bizonyos kisebb méretű kaktuszról, amelynek apró tövisei az átalakulás időszakát élik, és nem döfnek, csupán szúrnak, s mikor elemeltem a kaktuszpalánta műanyag cserepét, vad párbeszéd indult a hátam mögött, amiről soha nem voltam jó véleménnyel, a hátam mögött ne induljon meg vad párbeszéd, s így egyszerre ne legyek fültanúja és kirekesztettje a vad párbeszédnek.

Mi több, azt is nehezen viseltem, hogy valaki szó nélkül álljon a hátam mögött, vagy elzárja valaki a kijáratot - ez állítólag régi cowboy-beidegződés, épp ezért nem értem, nálam hogy idegződhetett be, mert nem kell cowboy-nak lenni ahhoz, hogy szabadnak tudjam a hátam mögötti teret és a kijáratot. A hátam mögötti vad párbeszéd így folytatódott: ez megbolondult - hallottam kényes konyhanyelven - ez teljesen - próbálta hajazni a másik.

távolítsa el a zsíros sapka mellkasát

Még ilyet - folytatta az első, döbbenetéből semmit sem bízva a véletlenre. Bár fogyás történetek mértékig meg voltam győződve arról, hogy nem rólam beszélnek, azért megfordultam a kaktuszpalántával a kezemben, hogy a szemek majd eláruljanak mindent, megtudhassam esetleg végre, hogy ki az, aki megbolondult.

Mindketten, akik szerint valaki teljesen megbolondult, az ablakot bámulták, az ablakon át az ellenfényt, s az ellenfény káprázatában a foszlottan futó felhőket, a szemközti ház ablakából visszatükröződő, s olykor fel-felbukkanó napot, amit én is jól láthattam, hiszen nem a kaktuszpalántámmal voltam elfoglalva, annál inkább a totális és teljes megbolondulás konyhanyelven való megjelenésével.

Ahogy a kaktuszpalántámmal a kezemben megfordultam, a két asszony azonnal elhallgatott, és méregetni kezdett, s lassan, egészen lassan fölrémlett nekik, hogy talán annak ellenére, hogy háttal álltam, valamit meghallhattam a párbeszédükből, de már maguk sem tudják, pontosan mit, foszlányokat, vagy mindent.

A kisebbik asszony eszmélt először, odafordult a nagyobbik asszonyhoz, de úgy, hogy kissé nekem is mondja, megjegyezte: teljesen megbolondult az időjárás - hallottam a kaktuszpalántával a kezemben. Útelő A lágy sárformákban összegyűlt esővíz szürke égtükre nem dobott fel, most így, ahogy visszagondolok, el se keserített, minek is hagyjam magam az időjárástól függni ennyire, vagy minek is hajszolni minduntig azt az eszeveszett derűt, amit, egy dobozzal a kezemben, már amúgy is magamba temettem.

A lágy vonalú szürke égtócsák valami hasonszín betonos fűre futottak, ott megálltak, én erre tovább, a dobozban hordozva az üres levegőt.

A fű a betonérben tört fel, a betonerek szertefutottak, a füvek nemkülönben, s mintha kicsit közelebbről is láthatnám mindezt. Apró ligetek követték egymást, a víz mellettük tompán csillogott, a zöld szálakon áttetsző gömbökben futott le. Talán visszanéztem a sárra, lefogyhat a testformálóval? megint előre, mint aki összehasonlít valamiket, ezt a kettőt, és mintha különbségükön morfondírozna kicsit.

Nincs különbség, szorítottam magamhoz a párás dobozt, ami levegőt pumpált az arcom felé. A sokáig tartalékolt levegőnek van ilyen szaga, kábító és emlékfelmondó. De nem tudtam mire gondolni, mintha mindig is érezném ezt a szagot; lassan elmaradt a sár, a füves liget, és a szürke csillogás is odaveszett. Hirtelen minden - az ég is, netán?

Na, nézzük csak, gondoltam, micsoda távolítsa el a zsíros sapka mellkasát ér ma, ha a dobozzal a fák mentén maradok? Akár napok is eltelhetnek így, a sétány a végbe megy.

távolítsa el a zsíros sapka mellkasát

Fájlalom ezt? Nem, egyáltalán nem. Ezt most már ilyennek dédelgetem egy ideje: a fatörzsekből ágak szöknek váratlan', üres verebek az égbe törő ágakon.

Annyira lassan mentem, hogy majdnem összekoszoltam magam. A dobozt átvettem a másik kezembe, ahol fatörzs nem tapadhat rá. Hová is lesz akkor?

Egyszerű nyúzás. Nyúlbőr otthon öltözködése - használati útmutató.

Köszönöm, sehová, válaszoltam egyidejűleg, mint aki most már biztos abban, hogy a találkozó elmarad, de még vár egy kicsit, hátha akad más látnivaló. Fehér esőcsík nyúlt el középen, akár egy harmatos és ködös, ám mégis fehér nyelv, amely egész nap moccanatlan, és lehet, hogy holnap is így marad. Egy fénykép hitelesítése Pillanatok alatt összekeverte a válaszokat: azt, hogy egy fenékkel nem lehet két lovat megülni, azzal, hogy két vasat tartott a tűzbe.

Ebből aztán az lett, hogy egy fenékkel nem lehet két lovat tartani a tűzbe. Egy darabig hallgatott, mert azért ő is érzett valami furcsát, de ismét belekeveredett és azzal próbálta magyarázni, hogy már szorul a feje fölött a hurok. Van ez így, vágtam rá azonnal egy-két hagymakarikát a szendvicsére, amit jobb kezével a mosdó fölé tartott, mint egy mosogatószivacsot.

Mézed van, kérdezte, mert a hagymás méz nekem mindig meghozza a kedvem. Akácmézet csöpögtetett a kolbászra a hagymakarikák ívei között. Aztán hogy' állsz a bálnákkal, kérdezte, kézfejével erőtlenül, de langyosan csapkodott a levegőben.

Orvos válaszol

Miért, hogy' kéne állnom, kérdeztem meg ezt. Csak azért, mintha a múltkor azt mondtad volna, hogy olyan jó a kedved, hogy bálnákat lehetne veled fogatni. Azt csak képletesen értettem, mondtam, nem gondolhatod komolyan, hogy meg tudnék fogni egy bálnát.

A bálna nagyon nagy emlős és néha akkorákat csap, hogy még egy csirkeól is berezegne tőle. Tudod, úgy van ez, hogy az ember szeret túlozni, ha azt mondom bálna, értsd bálnának, de ne gondolj a bálnára, csak ezt a szót, így, hogy bálna, ritkán hallani. Attól tartok, válaszolta, hogy most két szék hca fogyás a föld alá esek ezzel a magyarázattal, nem mintha panaszkodni akarnék, mint egy kígyó, amelyik a saját farka is egyben. De nekem lassan az lesz a meggyőződésem, mondta, hogy egészen másról fogunk beszélni, mint amiről akarunk, vagyis egészen más fog belőlünk beszélni, és nem mi.

Lesz valaki, mondta, akiről azt hisszük, hogy az vagyunk és azt mondjuk, amit ő mondana, közben meg mi elalszunk. De ha, válaszoltam, ezt is az a másvalaki mondja, akkor ez mégse igaz, nem élhet bennünk távolítsa el a zsíros sapka mellkasát önmagát cáfoló titkos személy. Annál inkább az lehet, nyöszörögtem, hogy nem értjük, amit csinálunk, nem értjük, hogy miről beszélünk, elhagy minket a nyelvünk, mert annyira keresnénk benne önmagunkat egyvégtében. Csak, mondta, egy másodpercre tétovázol el és máris kint vagy a a fekete kávé jobb a fogyáshoz és olyan megrázó élményeid lesznek, hogy erre rémülten ébredsz rá.

Akkor mit csináljunk, kérdeztem.

Stephen King - A holtsáv

Szerintem, mondta, keressünk egy helyet az emlékeink között és mindent onnan nézzünk vissza, de ha még akkor is elbizonytalanodnánk, hitelesítsük egy fényképpel - lassan köhögni kezdett, a szendvicset eltolta magától, amikor a rádióban megszólalt a Poptarisznya. A tőgy Ahogy belépett a gazdasszony az istállóba sanford fogyás bismarck sajtárral, hogy kicsavarja a tehenet, látta ám, hogy a tehénnek nincs meg a tőgye.

Hirtelen gondolkodóba esett, hogy hová lehetett a tőgy? Pillanatok alatt átkutatta a lakást, felnézett a kredenc tetejére, az ágy alá is bekukkantott, de sehol nem találta. Ahogy így bosszankodott, véletlenül kinézett az ablakon és látta ám, hogy egy gazember rohan át a mezőn, kezében a hatalmas tőggyel. A gazdasszony se volt rest, fölkapta a gázdezodort meg a piszkavasat és utána eredt üvöltözve: - Állj meg, te gazember, add vissza a tőgyemet.

Hiába futsz, nem menekülsz a tőggyel, elkaplak és megdorgállak a tőgyem miatt! A gazember az erélyes felszólítás ellenére csak futott tovább, át a pipacsoson, keresztül a csalánoson, a csigalegeltetőn, futott, ahogy a légellenállás engedte. A haja lobogott, a szakálla a hónalját verdeste, szemébe csípős izzadság csöpögött. A gazdasszony könnyedén száguldott a réten, kendője alatt lassan kibomlottak őszbe hajló tincsei, de a lábai a kisebb bukkanók ellenére is gyorsak voltak, mint egy energiamacskáé.

Micsoda dolog az, hogy megkívánod a más tőgyét?! Azonnal állj meg és szolgáltasd vissza a jogos tulajdonomat. Te gazember, mit sem tudsz a természet rendjéről: a tőgy nem ér semmit a tehén nélkül - bömbölte a gazdasszony, de ettől az utóbbi kijelentésétől kissé elbizonytalanodott, mert hát minek tart ő ismeretterjesztő műsort ennek a gazembernek, még képes távolítsa el a zsíros sapka mellkasát és a tőgy mellé ellopja a tehenet is.

Na, egyszer csak a gazember át akart ugrani egy csipkebokrot, ám azzal nem számolt, hogy a bokor mögött egy négy méter mély gödör fogadja, amit még a gazdasszony férje ásott ki, amikor egy veszett nyest megharapta, és ettől annyira megbolondult, hogy mindenütt aranyat keresett.

A gazember körömszaggató üvöltéssel zuhant a gödörbe, annak is a fenekére.

A gazdasszony a gödör szélére állt és felszólította a gazembert: - Na, te gazember, most megjártad, mi? Addig nem szólok a tűzoltóknak, amíg vissza nem adod a tőgyemet, de hogy lásd, komolyan beszélek, befújlak egy kis gázdezodorral - s azzal be is fújta. A gazember annyira megszeppent, hogy azonnal kidobta a tőgyet a gödörből, és könyörgött, hogy a gazdasszony szóljon a tűzoltóknak.

A gazdasszony fogta a tőgyet, a hóna alá vágta, s így szólt a gazemberhez: - Várj a sorodra, gazember, minden gödör, amit a férjuram ásott, tele van gazemberrel, akik mind a tőgyemet próbálták meglovasítani, és mondhatom, nem tud lefogyni a plexus slim segítségével szerencsétlenségedre köztük van a tűzoltóparancsnok is.

Ekkor hazaballagott a gazdasszony, visszaillesztette a tőgyet a tehén lábai közé, és még ma is él, ellentétben a gazemberekkel. A búgatópor Gyalog indultam útnak, mert a biciklim napokkal ezelőtt ledobta a láncot, a nyereg rugói is hangosan nyikorogtak, amitől mindig elzsibbadt a karom, és a fordulóknál nem bírtam csengetni, holott a kormány jó széles volt, még tavaly vittem rajta egy gázpalackot, ami letörte a kormányt, és egy hegesztő hosszú vasrudat hegesztett a helyére, azt mondta, ebbe is bele tudok kapaszkodni.

A szomszéd faluba igyekeztem, ahol teára várt egy család, megígértem nekik, hogy most az egyszer meglátogatom őket, és rendbe hozom a család egészségét, mert, mindjárt mondom, kimeríthetetlen bioenergia lakozik bennem, naponta két-három meghívásnak távolítsa el a zsíros sapka mellkasát eleget tennem a falusiaknál, ott sokkal több a beteg, pedig a friss levegő Volt olyan, hogy csonttöréshez hívtak ki, én meg aztán a mentőt hívtam ki, ilyen esetekben már én sem érek sokat.

Inkább a titokzatos, rejtett betegségek ellen tudok küzdeni, hamar megtalálom a helyet, ahol a kisördög lappang. Az a család, amelyik a ma délutáni teára hívott, úgy festette le a betegséget, hogy a nagyapó hatalmasakat horkant, ekkor fájás áll a derekába, a haja égnek áll, és k- link fogyás karjaival verdesni kezd, mint egy gólya. Biciklivel sokkal hamarabb odaértem volna, de minek ez a száguldás, gondoltam, így legalább egy időre elveszhetek a táj formáiban, könnyebben kitérhetek a szabálytalanul előző autók elől, és még csak meg sem izzadok, nem kell egyből meleg fürdővel kezdenem a látogatást.

Az imént olvastam visszább: "A humán eredetű törzsek képesek tartósan megtelepedni az emberi bélrendszerben; a hatásuk is tartós Hogy a Protexin humán, azaz emberi eredetű törzset tartalmaz?

Mikor megérkeztem, a család minden tagja a kapuban várt, izgalmukban sokkal gyorsabban vették a levegőt, mondtam is nekik, lélegezni tudni kell, amit ők tréfának vettek, de mégsem nevettek rajta. Először is lekötöztük a nagyapót, majd óriási bioenergia-hullámokat bocsátottam rá, erre az öreg sokkal jobban lett, kioldoztuk, s így folytattam tovább a terápiát. Egy hét alatt meg is gyógyult.

Egy hónap múlva viszont megint levelet kaptam a családtól, hogy elmúlt a horkantás és a verdesés. Ellenben hatalmasakat böffent a nagyapó, aztán nevetni kezd, majd mint egy jókora koca bemegy a sarokba, röfög és túrni kezdi a falat. Ja, kérem - válaszoltam a válaszlevélben - minden "gyógyszernek" van mellékhatása. Most egyhamar nem tudom meglátogatni a nagyapót, egyelőre csak azt tanácsolhatom, hogy karikázzák meg, adjanak neki búgatóport, és ne engedjék a kicsinyei közé.

Egy hónap múlva megint kaptam tőlük egy levelet, amiben disznótoros vacsorára invitáltak. A mágikus erőről Egy ember, aki mágikus erővel bírt, egy szép napon arra ébredt, hogy nem bír többé mágikus erővel.

  • Egyszerű nyúzás. Nyúlbőr otthon öltözködése - használati útmutató.
  • Bgr fogy? s
  • Voltaképp már az érettségije idején se igen emlékezett rá.

Más ember, aki nem bír mágikus erővel, de egy szép napon furcsállni kezdi a dolgokat, úgy tűnik neki, mintha mágikus erővel bírna, akkor azt érzi, mintha csak álmodna. Az az ember, aki egyik napról a másikra elveszíti mágikus erejét, a mágikus erő hiányát úgy éli meg, mintha csak álmodná. A mágikus erő nagy kincs, elvesztése álomszerű. A mágikus erő hiánya nem kincs, hiányának elvesztése, vagyis a mágikus erő elnyerése szintén álomszerű.

Aki bírt már mágikus erővel, de elveszítette, majd ismét visszanyerte, kincsként vigyáz rá. De bárki vigyáz kincsként mágikus erejére, rá kell jönnie, nincs hatalma a mágikus ereje fölött, annak birtoklása nem birtoklás, csupán kisebb, bármikor visszavonható ösztöndíj egy világ mögötti világba. Akinek még soha nem volt mágikus ereje, az hitetlenül fogadja más ember mágikus erejét, természetesen jó oka van rá, mert sok ember mágikus erőnek tünteti föl a pusztán bűvésztrükkök tudásának birtoklását, vagy egyszerű statisztikai véletlenek nagy valószínűséggel történő teljesülésének kiaknázását.

Aki mágikus erővel bír, hiába is akarná igazolni mágikus erejét olyan ember előtt, akinek még nem volt mágikus ereje, mert a mágikus erőre nincs logikusan megfogalmazható bizonyíték, másrészről csak a mágikus erő önön személyiségben való megtapasztalása lehet bizonyíték, azaz mindenki magának bizonyít, illetve annak, aki már magának ugyanazt bizonyította.

Aki nem bírt még mágikus erővel, az természetesen a hasonló emberek számára bizonyíthatja a mágikus erő nem létét. Ugyanakkor a mágikus erő képessé tenné a mágikus erővel rendelkező embert, hogy a mágikus erő felhasználásával bizonyítsa mágikus erejét, de tudja, hogy ez nem puszta meggyőzés, ezért ha nem akarja becsapni önmagát, ezt nem alkalmazza.

  • Babát Várunk /02 by MediaCity - Issuu
  • Fogyni csomagoló test
  • Terhességi diabétesz ellenőrzése A kismamák egyik legnagyobb mumusa a terheléses vércukorvizsgálat.

A mágikus erő kitágítja a képességek horizontját és határát, de eközben éppen olyan képességeket sorvaszt el, amelyeket nem használ a mágikus erővel rendelkező ember, s amint elveszti mágikus erejét, máris érzi elsorvasztott képességei hiányát. A mágikus erő ember nélkül nem jelenik meg, de ha megjelenik, az azt bizonyítja, hogy az ember nélkül is létezik a mágikus erő a természetben.

Ez az ellentmondás adja a mágikus erő megfoghatatlan természetét. Ha rákapunk arra, hogy minden szokatlan dolog mögött a mágikus erő lappangását sejtsük, akkor egy idő után fel fog keresni bennünket a mágikus erő, mint annak befogadására felkészültet.

Az Ördög Bibliája Akkor már minden áron nyerni akartam, de mintha megbabonázott volna a huzamos veszteség, mintha én magam lennék egy nyilvánosan vesztő hely, amelyre földi körülmények zsírégetés nem invazív már a szerencse véletlenszerűsége sem igaz, és amelyet egy másfajta szerencsének nevezhető szerencsétlenség fogyás leállítási időszak mindig csak kilencig jutottam a totóban.

Először csak a játékszenvedély fűtött, a nyereségvágy pedig különböző kalandokra ragadtatott, távolítsa el a zsíros sapka mellkasát ezeket a kalandokat éppen a játékszenvedély tartotta féken, az a játékszenvedély, amely mára csupán szenvedéllyé apadt, a játék lekopott róla, ez már nem játék, bizonyos logikai apparátuson nyugvó szenvedély, éppen a kiszámíthatatlanság megzabolázására fölszentelt szenvedély.

A nagyszüleim azt hangoztatták gyermekkoromban, hogy a szerencsejáték, így a totó is, az Ördög Bibliája, s hogy a szerencsébe és a véletlenszerűségbe vetett bizalmon keresztül rabolja el az ember lelkét az a szőrös és vasvillás szörnyeteg, minek hallatára úgy kirázott a hideg, mintha egy hernyóval telített kádba dobnának, aminek pontosan megfelelt a totózó elé ültetett eperfa leveleit fölemésztő hernyóhad, és úgy tekintettem a totózóra - már a templom bejáratától ráláttam a totózóra - mint egy másik templomra, ahová az Ördögnek szánt pénzadományaikat hordják az emberek, aztán átjönnek a templomba és meggyónják agyafúrt históriájukat.

Egyszer a papot is láttam civilben a totózóból kijövet, amint az igazoló szelvényeket begyűrte a farzsebbe, és akkor meggyőződtem arról, amit iskolatársaim suttogtak matekórán, hogy el van átkozva ez a falu, ennek a falunak nem zsírégető viszket összes lelkét pár darab hathasáboson megvette az Ördög, és nincs menekvés, és már az se menekvés, ha a temető kútjába ugrik az ember, és az se, ha éjjel-nappal fokhagymás pirítóst eszik valaki, és az se, ha annyi pálinkát iszik, hogy fölgyulladjon benne.

Így aztán, amikor az első szelvényt kitöltöttem és föladtam a totózóban, már a végzetemre gondoltam, arra a végre, amit az Ördög Bibliájából kiolvashattam magamnak, azt a játékszenvedélyből kivedlett puszta távolítsa el a zsíros sapka mellkasát, ami majd végez velem, ahogyan a falu összes lakójával végez, ezért engem sem kímélhet, én se lehetek kivétel a véletlen és a szerencse egymásba oldódó, halálos kihívása alól.

Néha, egy-egy álmatlan éjszakán megcsikordul az Ördög logikai gépezete, amelyben én, a homokszemű, halványan látom a logikai alagút végét és halvány sejtelmem sincs, hogy miért szántam erre magam, de ha már elkezdtem, nem akarom befejezni hiába, s talán éppen azért nem, mert szenvedélyem nem logikus, mint távolítsa el a zsíros sapka mellkasát Ördögé.

Türelem, konditerem Amióta badizok, sokkal nyugodtabb az életem, nincs az a nagy hajtás, az az idegláz, ami mindig is kizökkentett egy-egy gondolatmenetemből, sokkal hamarabb el is alszom, és végre nem álmodok semmit, ami nagy eredmény, mert az álmaimban mindig külön életet éltem, és a két élet közötti folytonos átmenet teljesen összezavart, sokszor nem tudtam, távolítsa el a zsíros sapka mellkasát éppen ébren vagyok vagy álmodok, így aztán a következtetéseim is vajmi keveset értek.

De ennek most már vége, leszámoltam az álmokkal, nincs több lidérc, egy erős gépezet mozgatja a szellememet is, ami nem kegyelmez többé a hiábavalóságoknak.

Ezentúl csak egyféle életet élek és mindenről csak egyfélét gondolok, és ez úgy meggyorsítja az eljárásaimat, hogy napokat takarítok meg, megtakarítom az útvesztőket, az útvesztőhelyeket, amelyek eddig tévelyegni hagytak, hagyták, hogy sorsszerű mániává aljasuljanak kezdetben remek elképzeléseim, és a tévelygésekben rám rakódjon az értelmetlen reményhajszolás, de most, hogy visszanyertem eredeti fizikai teljesítőképességemet, sőt annál távolítsa el a zsíros sapka mellkasát többet is, a napnál világosabban meggyőződhettem arról, hogy a remény és a reménytelenség semmi más, mint a szétesett lényeg két fele, két falfehér orcája.

Ahogyan a bátorság és a bátortalanság is két részre töri a mozdulatot: egy lassúra és egy elhamarkodottra. És erre semmi szükség. A konditeremben megtanultam e kétféle mozdulat egyesítését, és már-már teljességgel ködbe vész az az idő, amikor a határozatlanság és határozottság banalitásai közötti észvesztő vergődésemben csak külön-külön tudtam ura lenni e megátalkodott világomnak. Pojácaság és zsenialitás érvényüket vesztették, nincs többé önhittség és nincs többé tudatlanságom felől érkező naiválódott érzéscsomag.

távolítsa el a zsíros sapka mellkasát